A várakozás csak akkor fájdalmas, ha szeretjük azt, akitől a választ reméljük.
Ha viszont szeretjük, már valószínűleg kimondtuk, mert ez az érzés örömmel tölt el minket. És hát mégis, kinek mondanánk el, ha nem szeretetünk tárgyának?
Fekszünk az ágyban összegabalyodva, és egyszer csak arra a következtetésre jutunk, hogy e fekvés felett érzett örömünk már nem fejezhető ki másként, mint azzal a bizonyos szóval, amelynek előzményei és következményei mindennél fontosabbak és súlyosabbak, fájdalmasabbak és felemelőbbek. Aztán végre jön a válasz. Szeret, nem szeret… Az utolsó levélnél járunk.
Nyilvánvalóan haszontalan és nem kifizetődő dobálózni e szóval, hiszen a nők körülbelül kilencven százaléka, nagyjából kilencvenszázalékos pontossággal meg tudja állapítani, hogy igazat mondunk-e. Már abban az esetben, ha szerelmesek. Ha viszont egy nő szenvedélyesen szeret, valószínű, hogy már megelőzött minket a vallomással. Amennyiben mégsem, akkor bizonyára korábban már ráfaragott az őszinteségére. Ritka az, amikor mindketten ugyanazt, ugyanakkor érezzük, és éppen egyszerre bökjük ki azt a szót. Ritka, mint a szerelem. Nem érdemes hát siettetni a dolgot, de vigyázni kell arra is, hogy még időben mondjuk ki. Ugyanis a bizonytalanságban vergődő nő kifordulhat magából, és a szenvedély kóros féltékenykedésbe csaphat át, az pedig megfertőzi a viszonyt és elűzi a szerelmet, még mielőtt kimondtuk volna.
Mikor érdemes hát erről nyilatkozni? Amikor már szilárdak vagyunk az elhatározásunkban, vagy miután már abban is biztosak vagyunk, hogy ez a másiknak örömet szerez, és nem zavarja össze? Ha épp úgy érezzük, hogy eljött a pillanat, vagy amikor ráeszmélünk, hogy a másiknak is tökéletes az időzítés?
Nyilvánvaló, hogy semmiben sem lehetünk biztosak. Kétségtelen, hogy nem látunk a másik fejébe, sőt egy élet is kevés ahhoz, hogy akárcsak egy nőt is kiismerjünk teljesen.
De van még valami, ami biztos! Hogy egyszer-kétszer az életben valahogy mégis együttállnak ezek a bolygók, eltűnnek a kétségek és a bizonytalanság. Fekszünk, de már nem elmélkedünk, mert nincs min és miért. És ha visszagondolunk, teljesen homályosnak és érthetetlennek tűnik az állapot, hogy őszinték, tiszták és boldogok voltunk, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy ez mit is jelent.
Nem voltak kétségeink, mert nem voltunk magunknál. Nem gondolkodtunk rajta, hogy kimondjuk-e, mert kijött az magától, csak úgy észrevétlenül. Ebben, és csakis ebben az esetben higgyük el! Amikor nem vettük észre, mert a világ legtermészetesebb dolgának számított.

Kapcsolódó cikkek:

Mi riasztja a pasikat a nőkben?

Jó kapcsolat, fél egészség?

Kapcsolati szintek - férfiszemmel